Szürkeség

Nézd, hamuszínű ég
Hajszol át ezen a csenden
Hófehér lüktetésben
Várom születésed

A csók, amit tested adott rám
Rózsakertként elborít
Félek, hogy valahol elmaradtál
Vagy eltévedtél

Olyan elveszett voltál,
Olyan törékeny nekem
Olyan visszavonhatatlan
Olyan végtelen
Olyan álmoknak éltél
Miket más nem is sejt
Olyan életről meséltél
Ami nem lehet, nem létezhet sosem

Nézd, ez a hamuszínű ég
Semmit nem enged tennem érted