Sötét nap

Sötét nap süt rám fehér éjszakán
Áthull néhány csepp a függöny bársonyán
Vérzem

Vörös ködben rád rég szomjas a szám
Félhomályban jársz, de én minden porcikád
Érzem

Minden éjszakám a káosz szövi át
És kérlel a hajnal: tovább!
Hálás lehetnék, hisz az életed bíztad rám
De innen nincs más út, csak tovább!

Forró nyári táj, karom száraz ág
Ölelj szorosan át, tudom többé nem kell
Félnem

Ha enyém nem lehetsz, más meg sem érdemel
Szökjünk ketten el, veled együtt lehet végre
Végem