Fehér

Énekelj álmaid hangján
Dallamod repítse szél
Édes varázslatok húrján
Érzed, nem éri soha tél

Átok, ha eljön a reggel
Álmod úgy szakítja szét
Felébreszt, felráz, így szól: vedd el
Vigyél el bármit, ami nem a tiéd

Refr.:
Nem mozog a szád, de én értelek
Olyan halkan súg, hogy az fáj nekem
Látod, az eső nem segít
Hulljon az égből, hulljon a földre le

Valaki éppen valakit átölel
Valaki búcsúzik, aztán elfelejt
Valaki sosem fél, csak ünnepel
De téged a kőlapok súlya rejt

Márványba fulladt az élet
Sivatagos a városi táj
Elveszett dallamok űznek
Menekülsz, mert futni muszáj

Énekelj álmaid hangján
Hangod rég elvitte a szél
Édes varázslatok híján
Nem múlik soha el a tél

Legbelül/minden fehér/s mintha gyászolna/hallgat a száj
Ünnepnek/álcázod/s menekülsz/mert futni muszáj